Egy évelő biodiverz ágyás tavaszi arca
Az évelő növények kapcsán az avatatlan szem bizonyos évszakokban elszáradt növényi részeket, -virágokat lát, csak a levélzetet vagy néha még azt sem. Az évelő ágyásokat, zöldfelületeket, parkokat alkotó virágok és cserjék ősszel visszahúzódnak, télen megpihennek és várják a tavaszt, hogy megújulva visszatérjenek. Ezek a növények évszakonként más és más arcot mutatnak, ahogyan körülöttünk a természet is. Ez a változás nyomon követhető a Hódmezővásárhelyi Rotary-sétányon ahol a VackorKert Kft tervező, kivitelező és fenntartó is vagy akár az Európa Zöld Városa Nemzeti Díjas Pünkösdfürdő Parknál, ahol a cég a kivitelezésben vett részt.
Mi sem ragyogunk mindig teljes pompában, a zöldfelületektől miért várjuk el?
Tél végén elsőként a hagymás virágok mutatkoznak meg, akik színt hoznak a kertekbe, ágyásokba, hogy aztán elvirágzást követően kellő elraktározott cukoroldattal megpihenjenek és osztódjanak várva a következő tavaszt. Az évelő virágok, cserjék tavasszal újult erővel térnek vissza, bizonyos fajok az előző évben elhullajtott magokból, tő- vagy sarjhajtásokkal szaporodnak, pótlódnak. Az őszre és télre a növényeken hagyott elszáradt leveleknek, virágoknak, virágszáraknak is van szerepe, ahogyan mindennek ebben a bonyolult életközösségben, amelyet a növények alkotnak, az elszáradt növényi részek nem csak láthatóvá teszi a növényt, de védik is.
A változatosság gyönyörködtet!
Bardóczy Sándor, Budapest tájépítésze, a 2024. februárjában Tapolcán megrendezésre került Tájépítészeti konferenciát követően írt Facebookon egy bejegyzést az ökológiai zöldfelület -gazdálkodást megnehezítő jelenségről, a biofób embertípusról. „Ezek olyan embertársaink, akik már teljesen eltávolodtak a természettől. Nem is szeretnék azt megérteni, igazából zavaró / megszüntetendő / jelentősen átalakítandó jelenségként tekintenek rá.” Rámutat arra, hogy a természettől való elszakadásunk irreális elvárásokat hoz a zöldfelületeinkkel kapcsolatban. El kell fogadnunk, hogy vannak évszakok, mégis, ahogyan írja: „veszélyes” egy-egy zöldfelületi beruházást átadni ősszel vagy télen „hiszen a megbízók és az emberek nem értik meg, hogy télen nincs virágdísz”, pedig az őszi ültetés az egyik legbiztonságosabb módja a begyökeresedésnek, megeredésnek”. És ezek az elvárásokból következik a túlkorosodott fák ültetése, a város körülményekhez nehezen alkalmazkodó fajok használata és az egynyári virágok használata.
Ökológiai fordulat.
Változó környezetünk, legyen az város vagy vidék megnehezíti a dolgunkat. Így van ez a zöldfelület-gazdálkodásban is. Integrált ökológiai szemlélettel nem csak egyes növényeket, hanem élőhelyközösségeket telepíthetünk, közelebb hozva a természetet a városba. Hozzunk létre akár a városban is egy vadvirágos rétet, fasort, esőkertet vagy miyawaki erdőt. A városökológiai szempontból jól megválasztott, fenntartható zöldfelületekkel csökkenthető a városi hősziget-hatás, javítható a csapadékvízmenedzsment, fokozható biodiverzitás – legyen szó akár csak a rovarokról – az esztétika, kultúra, rekreációs célok mellett.